Szép jó napot!

Csak így bele a közepébe a napnak, mert dél van. Most fejeztem be a Cardio Power & Resistance-t. Meg akartam halni. A vádlim szétment közben úgy érzem.
Tanúlság: Ne csalj a napokkal, szóval naponta csak egy videót csinálj meg, kivéve, ha kettőt kell a program szerint, mint például holnap. 
A nyújtás alkalmas arra, hogy közben játszhass a macskákkal, mert mikor máskor akarnák, hogy velük foglalkozz, ha nem edzés közben? :D 
Az ablakból hallottam később, hogy ciccegnek a cicáimnak, meg hogy milyen édesek - Én már ezt az infót tudtam róluk. :D

Most megyek összekészülök, mert vonatra szállok, hogy még Budapest határain belül találkozhassak a volt osztálytársammal Vivivel. 

Vivi azon kevés osztálytársaim egyike, akikkel tartom a kapcsolatot így az általánoson és gimnáziumon túl, és ő maradt meg másod magával Opera tanszakon. Érdemes meghallgatni a hangját, tett is érte, meg tehetséges is. Remélem azért a mai programunkba belefér, hogy elmenjünk bringázni. Már egy ideje tervezzük...

Tőle folytatom ma a blogolást, addig is legyetek jók!

...

 Hát ez nem jött össze. Mindenre volt időnk csak arra nem, hogy leülhessek a pár percet elpötyögni a gép előtt náluk. 
Megérkeztem, vonattal Rákoscsabára. Keletitől nagyjából 20 percnyire van. Vivi az anyukájával volt vásárolni, így most ő is ott ült a kocsiban; elém jöttek.  Úgy örültem nekik.
Tegnap volt osztálytársnőmmel beszéltünk telefonon és hallottam a húgát is V.-t. Azt mondta annyira fog örülni nekem - szóval amikor összetalálkoztunk, álltunk percekig egymással szemben. Én vigyorogtam rá és ő csak bámult rám azokkal a hatalmas kék szemeivel - Nem ismert meg!  :D - én meg kinyekegtem, hogy Merci vagyok, már találkoztunk, meg a telefonban azt mondtad örülni fogsz nekem. Utoljára még barna hajjal látott, szóval megértem, hogy most kissé megváltozva más képet lát rólam, mint amit az emlékeiben őrzött. 

Szóval elmentünk Vivivel bringázni. Úgy nagyjából 20 km-t tettünk meg, a vége felé már úgy döcögősen ment... Szembe szél... :D Igazán vicces, amikor lejjebb veszed a váltót, és még mindig nem haladsz, mert szemből fúj a szél.  Elhaladtunk a Naplás tó mellett (Remélem jól írom a nevét.), illetve erdőben is tekertünk. 

Aztán készítettünk Vivi anyukájával igazi májkrémet - isteni finom. A konyhában azonban én ismét gyermeknek érzem magam, pedig a 25-öt töltöttem a nyáron. Itt mindenki magas. Jó, nálam nem nehezebb, de a pult nekem a mellkasomig ér. 164 centi magas vagyok reggelente. (Este még nem mértem magam, de akkor mindenki alacsonyabb.)

Megnéztük az Arthur király: A kard legendáját. - Mostani film, talán még megy a mozikban is. Nekem tetszett, mert oda és vissza vagyok amúgy is a legendáért, bár már jócskán megkopott a tudásom belőle; nem ártana felfrissítenem kicsit az emlékezetem. Pedig anno bármit kérdezhettél volna erről, még az angolszász rúna-írást is megtanultam. (Vivivel természetesen, így nyíltan leveleztünk párszor. - Bevett büntetés volt, hogy ha egy levelezést elkapnak, akkor azt nyilvános megszégyenítés címén felolvassák. Mi ezt játszottuk ki, főleg azon tanáraink ellen, akik nem szerettek minket, bár mi pont azon rétegbe tartoztunk mindig is, akik nem voltak túl népszerűek az osztályban.)

Ott aludtam, aztán másnap Vivi kikísért a vonatállomásra, hogy elindulhassak haza. Itthon volt nagy öröm és nyekergés. Sajnos azonban némi eledel pótlás, reggeli nedves táposztás után mennem kellett, mert dolgom akadt. 
A blogbejegyzés második részét a babzsákomról igyekeztem legépelni elég kevés sikerre, mert kitalálták, hogy túl sokat voltam távol, így rajtam kell pihenni, dagasztani, dorombolni, aludni. 

Jó éjszakát mindenkinek, megyek és megcsinálom a Pure Cardio-t és mellé a Cardio Abs-et. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.