Jó estét ismét a publikumnak!

Nos... A mai két, mára betervezett edzés sikeresen végrehajtva. Most hogy belegondolok, jobb is, hogy nem tegnap csináltam kettőt ebből, hanem ma, mert a Recovery-vel kibírható volt a másik is. 

Őszintén? Itt alszom el mindjárt ülve a gép előtt, de ezt még le akarom nektek írni. 

A hőség elviselhetetlen, már lassan lakásban is. Edzés után megmostam a hajam, ne úgy menjek el találkozni B.-vel fél 5-re, hogy koszos vagyok. Rendeltem neki telefont ali-ról. Mire ideért.. meg a vám, plusz a nyamvadt szállító, aki miatt majdnem nem tudtam átvenni, mondván, nincs nála értesítő, de a postán megkeresik nekem biztosan lakcímkártya alapján a csomagot... (Majdnem elküldtek a postáról, csak az ott dolgozó jófejségén múlott, hogy nem...)

Annyira cuki volt a teázó pultos lányka; felajánlotta, hogy bármilyen teát rendelünk is, ő azt hidegen fogja nekünk kihozni és tényleg. A volt Vörös Oroszlán mellett van ez a teázó.
+ Húzhattunk ingyen napi bölcsességet, mindjárt előkerítem. (Az egyikről tudom, hogy megvan... a másik kétséges, mert most néztem át a zsebeimet és nem találom. - valószínűleg a zsebemben levőt elhagytam hazafelé.)
" Előszőr ugorj le a szikláról: a szárnyad majd kinő zuhanás közben. - Ray Bradbury"
Igazából a másik is hasonló jelentéssel bír, hogy éljek a lehetőségekkel és ne féljek belevágni. Üzenem, hogy élek élek, azért is írom most is a blogot.

Kérdeztem B.-t, hogy menjünk át hozzám, mert meginvitáltam pizzázni, tegnap ugyanis hiába hívtam sok mindenkit, csak Gabi jött át. Vele meg edzés után már nem nagyon ettünk. (Nem baj, csomagoltam neki belőle.)
Lényeg a lényeg, elindultunk a Nyugati felé. Két percünk volt a vonat indulásáig. Ezt futva tettük meg az egyik részéből a másiknak a pályaudvaron keresztül... (Szerintem ekkor hagyhattam el a másik cetlimet a zsebemből. Örülök, hogy a bérletemet nem hagytam el.

Átérünk hozzám, B. cicázik egy keveset, mert neki kutyái vannak és ez a két szőrgombóc, mármint Barack és Eper bárkit levesznek (szinte) a lábukról. Némi pizza után megkértem, hogy tegye helyre a hátam. (Ropog elég régóta, de nem nagyon lehet vele mit kezdeni) Ropogott, ahol már előtte is fájt, de azóta megint úgy érzem, tudom mozgatni a vállaimat és a nyakamat megfelelően. (Most roppantottam ki ismét a nyakam és a vállizületeim csak így írás közben.)

Jön az üzenet Lenkétől; ráérek-e? - Válasz - Persze, van finom pizzám. Szóval ő is jött, B.-nek meg mennie kellett haza. 

Ekkor jött ránk Lenkével a dili - ragasszuk fel vissza a falamra, meg az előszobába a tükröket ragasztópisztollyal. 
Zseniális találmány. Csak egy a bökkenő; eszi a ragasztópálcákat, de nagyon... 
Végeredményben; lett tükröm és megint le tudom ellenőrizni, hogy megfelelő külsővel indulok neki a külvilágnak, vagy sem?

Szerencse a szerencsétlenségünkben; mindkettőnk felsőjét sikerült összeragasztózni.

Aztán vasaló és sütőpapír segítségével a károkat helyrehozni. DIY - én így szeretlek. :D

Aztán én észrevettem, hogy a csap körül már valamit igazán kezdenem kéne valamit a vízkővel - Sikáltam én mindennel, de volt olyan ficak, ahová a körömkefe vagy régi fogkefe sem fér már be, DE rájöttem nagy okosan, hogy van 20%-os ecetem. Lehozta... gyönyörűen... csak mindenki tüsszögött 10 percig a szagtól. 

Összegezve a mai napot, remekül telt, de most azt hiszem megyek pihenni, mert holnap mozgalmas napnak nézek elébe az edzésen kívül is, de erről majd akkor mesélek, ha túl vagyok már rajta. 

Jó éjszakát! :3

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.